Koncentráltan vagy sehogy!

„Nem tudok figyelni”, „Teljesen szétszórt vagyok”, mondogatjuk, amikor tudjuk, hogy tanulnunk kellene, de valahogyan nem megy, máskor pedig úgy érezzük, hogy mindent értünk, „vág” az agyunk. Valóban, a dekoncentráltság egy olyan állapot, amelyik rendkívül gazdaságtalanná teszi a tanulási folyamatot.

Viszont jó hír az, hogy a figyelem összpontosításának a képessége fejleszthető! A legegyszerűbb figyelem összpontosítási gyakorlatok a következők.

1.       Nézzünk ki egy pontot a látóterünkben. Lehet ez egy villanykapcsoló, a falon egy folt, vagy bármi más, kivéve embertársunk vagy kutyánk, macskánk, stb. tekintete. Próbáljuk meg a kiválasztott objektumot egy percig úgy nézni, hogy figyelmünket, mint egy fényszórót az éjszakában ráfókuszáljuk. Ne kalandozzon el a tekintetünk másfelé! Meglátja, hogy nem is olyan egyszerű ez a gyakorlat. A későbbiekben növeljük meg az időt két, majd három percre. Metrón utazva, sorban állva, hasznosan tölthetjük az időnket ezzel a gyakorlattal.

2.       Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor a meleg tea vagy kakaó a nyelőcsövünkön keresztül a gyomrunkba érkezik, és ott kellemes melegséget áraszt. Azt az érzést is mindenki megtapasztalhatta már, amikor félelmünkben a gyomrunk görcsösen összeszorul, és jeges hidegséget érzünk szétáradni tagjainkban. Hunyja be a szemét, dőljön kényelmesen hátra és próbálja felidézni az előzőekben említett kellemes melegség érzését! Figyelmét fókuszálja a gyomrára és képzelje el a melegség érzését! Figyelme ne kalandozzon el, szinte érezze, hogy a melegség szétárad a gyomrában!

3.       Hunyja be a szemét és próbáljon maga elé képzelni egy almát! Szinte lássa maga előtt! Nem könnyű ez a gyakorlat, de rendkívül hasznos. Figyelje meg, hogy a figyelme állandóan „ki akar törni”, el akar kalandozni.

Ezek a figyelemösszpontosító gyakorlatok nem könnyűek, de hatásuk rendkívüli. Az igazi elmélyültség egy „kegyelmi állapot”, amikor agyunk rendkívül jó hatásfokkal dolgozik. Az elmélyültség nem más, mint rendkívül fókuszált figyelem.

A már említett Pavlov fedezte fel, hogy bizonyos tevékenységek közben agykérgünk idegsejtjeinek egy része izgalmi állapotba kerül. Ezek az idegsejt-csoportok kis szigetekként képzelhetőek el. Pavlov lámpácskáinak is nevezik ezt azok, akik az izgalomban lévő neuronokat kis világító lámpácskáknak szeretik elképzelni. Az izgalomban lévő idegsejtek melletti idegsejtek erős gátlás alatt vannak, az előbbi hasonlatot folytatva nem „világítanak”. Ez a fiziológiai magyarázata az ún. szórakozottságnak.

Természetesen jelentős egyéni eltérések vannak közöttünk. E sorok írójának az egyik professzora 32 éves korában lett akadémikus. Volt szobatársai híresztelték, hogy úgy olvasott el egy matematika jegyzetet, mint más egy regényt. Azaz, nem kellett bíbelődnie a bevéséssel, a memorizálással. Az agya szinte lefényképezte a könyv lapjait. Akinek ilyen az agya, az a szerencsés kiválasztottak közé tartozik, nekünk halandóknak azonban nincs más választásunk, mint a folyamatos gyakorlás és önfejlesztés.