A kis Johnny hét éves volt, és mint más korabeli fiúk, nagyonkíváncsi.
Más fiúktól sokat hallott már az udvarlásról, és érdekelte, hogyez
mit is jelent, és hogyan is folyik. Egy nap megkérdezte az
édesanyját, aki
ahelyett, hogy elmagyarázta volna, arra kérte a fiát, hogy egy este
bújjon el a függöny mögött, és maga nézze meg, hogy hogyan udvarolnak a
nővérének. Johnny el is bújt, másnap pedig elmesélte, hogy mit látott: >
- A nővérem, és a fiú egymás mellett ültek, és csendben beszélgettek,
aztán egyszer csak lekapcsolták a villanyt. A fiú megölelte és
megcsókolta a nővérem, amitől ő rosszul lett, mert elég furcsán nézett ki
az arca. Ezt biztosan a fiú is észrevette, mert benyúlt a nővérem
blúza alá, hogy megkeresse a szívét, úgy mint az orvosok szokták. Ő persze
nem volt olyan ügyes, mert sokáig kereste, és csak nagy nehezen találta
meg. Ő is biztosan rosszul lett, mert mindketten nyöszörögni kezdtek, meg
nagyokat sóhajtozni
A fiú másik keze annyira fázott a rosszulléttől, hogy azt is bedugta
a nővérem blúza alá, és mindketten elterültek az ágyon. Remegtek a
láztól, amit onnan tudok, hogy láz volt, hogy a nővérem azt mondta a
fiúnak: - Ez nagyon meleg!
És ekkor rájöttem, hogy mitől lettek hirtelen ilyen rosszul!
Valahogy egy nagy sikló került a fiú nadrágjába, ami kiugrott, és
kinyújtózott teljes hosszára. A fiú erősen megmarkolta, hogy távol tartsa
mindentől, és nehogy elszabaduljon. Amikor a nővérem meglátta, egy
kicsit megrémült, kikerekedett a szeme, eltátotta a száját, és azt
mondta: - Oh Istenem!
Lehet, hogy segítenem kellett volna neki, mert nekem már volt
ilyennel dolgom lent a folyónál. Aztán erőt vett magán, legyőzte a
félelmét, és megpróbálta megölni a siklót. Le akarta harapni a fejét, de
halkan felsikoltott, biztosan mert az megharapta őt. Aztán gyorsan
mindkét kezével megragadta, és erősen tartotta, amíg a fiú elővett egy
szájkosarat a zsebéből, és ráhúzta a siklóra, hogy még egyszer ne
haraphasson meg
senkit. A nővérem lefeküdt, széttárta a lábait, aztán erősen a combjai
közé szorította, úgy mintha egy ollóval akarná megölni. A sikló azonban
ellenállt, erősen mozgott és ficánkolt, de a nővérem nem engedte el.
Nyögött, és sikoltozott, de persze nem bírt vele. Az meg mintha ki akart
volna jönni, a fiú is alig bírta rajta tartani a szájkosarat. Szerintem
úgy akarták megölni, hogy egyszerűen maguk között összelapítják. Néhány
perc múlva aztán már nem mozogtak tovább, és csak nagyokat sóhajtoztak.
Amikor a fiú felült, megbizonyosodhattam, hogy a sikló megdöglött, mert
csak úgy erőtlenül lógott rajta, és még a bele is kifolyt. A nővérem és az
udvarlója persze nagyon kifáradtak ebben a csatában. A fiú újra
megcsókolta és megölelte a nővérem, összebújtak, amikor kiderült, hogy a
sikló nem halt meg!
Újra életre kelt, és tovább harcolt! Szerintem ezek a siklók olyanok
lehetnek, mint a macskák, mert nekik is több életük van. Most a nővérem
taktikát változtatott, és teljes súlyával ráült, hogy agyonnyomja. A
sikló
persze megint ellenállt, le-föl mozgott, néha előjött, máskor elbújt.
Lehet, hogy egy fél órába is beletelt, mire biztosan megölték. Azt hogy
meghalt onnan tudom, hogy a fiú a végén letépte a nyálkás bőrét, bedobta
a vécébe, és le is húzta.Az anyuka elájult.